Fura érzés álmodni. Bármi történhet álmunkban - jó is, rossz is. De honnan tudjuk, hogy csak álmodunk? Hogy felébredünk? És ha azt álmodjuk, hogy alszunk és álmodunk...

"Miattam nem kell aggódnod. Ahogy Téged is edzett elég rendesen az Élet, engem is... Tudom értékelni az apró dolgokat is, és tudom, hogy van amire, akire megéri várni... Nem lehet azt mondani a virágnak: "Nyílj ki!" - mert nem fog. Kényszeríteni rá... Ostobaság és tönkreteszi a virágot. A virág akkor lesz gyönyörű és boldog, ha akkor nyílhat, amikor akar. És tudod, hogy Te vagy a lexebb viráxál a világon számomra :) Szeretlek. És nem érdekelnek a "szakkönyvek" mit írnak, ez soha nem múlik el. Talán majd átalakul másféle szerelemmé - ahogy a Fel! -ben is... De attól még szerelem marad. A lexebb, legtisztább, ami létezhet a világon - közted és köztem.
Mert tudom, és érzem, hogy Benned ugyanez az érzés bizsereg, járja át a csontjaidat. Elég ha visszagondolok arra, hogy néztél rám... A szemeid mindent elmondanak, mindent.
És az sem mellékes, hogy én, most boldog vagyok. Ahogy Te is. Vannak nyilván olyan dolgok, amiknek alakulnia kellene még... Hogy ne csak szállodákban ébredjünk egymás mellett... De azt értékeli igazán az ember, amiért a legkeményebben kell megharcolnia. Hogy igazán értékes legyen majd a jövőnk, ahhoz kemény jelennel kell szembe néznünk...
De tudom, hogy megoldjuk. Mert szeretjük egymást."