"Ha szeretnéd tudni, milyen Veled:

A csókod... Mint amikor túrázás közben tiszta, csobogó forrásvizet találsz, mohón beleiszol a legfinomabb, legtermészetesebb nedűbe, végigfolyik az ajkaidon, az álladon, és bár "csak víz"... Napok után is érzed az ízét és újra kívánod.

Belebújni a válladba ölelés közben mikor végre találkozunk: Beleszagolni a lágy tavaszi szélbe, mely virágok, bogarak, madarak, fák illatát hozza, felhajtani a csíkos pólóm gallérját, és belefúrni az orrom a szembeszélbe, élvezni, ahogy fújja az arcom, a hajam, kellemesen lágyan simogat, ugyanakkor érzem, hogy mennyire kemény, ölelő és megvéd, pedig "csak szél"...

Egy forró, mély nyelves csók: Amikor akkorát harapsz egy marcipánból, amekkorát csak bírsz, de nem nyeled le, amíg csak lehet, a szádban tartod, ízleled, a szájpadlásodhoz nyomod, és minden másodpercet élvezel ahogy a torkod simogatva lenyeled... Pedig "csak" egy darab marcipán...

Azok a kis búcsúcsókok, amiket már néha mozgó autóban, az ajtót feltépve last minute kapsz: Az utolsó szelet sütit elvenni, lassan, minden morzsát élvezve enni, egyszerre finom és szomorú - hisz a süti most elfogyott, s ki tudja mikor sütnek legközelebb... Pedig "csak" egy szelet süti a sok közül...

Aztán beülni az autóba és átvergődni a nulláson: Az utolsó szelet sütire gondolni, mennyire finom volt, a többivel együtt... És amikor a két fogad közül egy darabot órák múlva kipiszkálsz a nyelveddel... Élvezettel gondolsz vissza az egész szelet sütire és ezt a morzsát úgy megbecsülöd, mintha aranyrög lenne... Pedig "csak" egy darab süti ami beszorult a fogaid közé...

A hajad illata: Kimenni a rétre, messze a civilizációtól, elfelejteni minden gondot, lehajolni egy csodaszép virághoz és beleszagolni, élvezni az illatát, és azt ahogy a lágy szél közben neked fújja és megcsiklandoz kellemesen, lágyan... Pedig "csak" haj...

Beleharapni a fenekedbe: Mint amikor egy gyönyörű, ropogós nektarinba harapsz, ami olyan szép, érett, kívánatos, kemény... És mégis olyan édes az íze, mint a lépesméz, és minden falatja kell, addig szopogatni a magot míg egy falat is van rajta... Pedig "csak" egy "nektarin".

Megcsókolni "ott": Amikor szószba mártogatsz krumplit, a világ legfinomabb Hellmans majonézét keverték össze Univer édes-savanyú szósszal, az a kettő szósz aminél finomabb a világon nincs... És amikor elfogyott a krumpli, akkor amikor senki se lát, minden cseppet felnyalni a tányérról... Hol mohón, hol lágyan, élvezni az ízt... Olyan édes... Olyan finom... Meglepődni mikor a nyelveden az ízlelőbimbókhoz ér hogy úúúristen... Ilyen finom nem lehet földi dolog... Pedig "csak" szósz "csak" egy "tányérról"...

Szeretkezni Veled ❤: Mikor csukott szemmel hátradőlve, félig ülve, félig fekve hallgatod a kedvenc dalod, vele dúdolod... Együtt énekelsz halkan vele... Azt hiszed rossz hangod van, de ebbe a kórusba akárhogy is van, TÖKÉLETESEN illesz... Együtt, egyszerre dúdoltok, és a dal életre kel: minden mozdulat, minden hang, a ritmus, minden olyan tökéletes...  És mosolyogsz boldogan. Ahogy a "dal" is mosolyog. Olyan csodás érzés... Pedig "csak" hang... "Csak" egy dal...

És hogy milyen a szex? Ritkán, mert együtt dúdolni jobban szeretsz mint... De ugyanez a dal, a semmi közepén vezetve, a kocsiban maximumra tekerve a hangerő... Száguldasz a lemenő Nap felé a horizonton... Lehúzott ablaknál, bevág a szél... Üvölt a zene, és Te is teli torokból üvöltesz... Nem hallod a hangod, és soha nem mutatnád másnak... De olyan gyönyörű, egyszerre lágy és érces, hogy én, aki hallhattam... SOHA többé nem akarok más dalt hallgatni, nem is érdekel más cd, csak EZ, csak Te meg én, a közös duettünk, a ritmus zakatol Benned, én a sorok végén elcsukló hangon nyögök fel, látva egymás arcát közben még mélyebb átéléssel jutunk el... A refrénig. Amit csukott szemmel, homlokráncolva, ugráló szemöldökkel énekelsz... És észre sem veszed, hogy a dalnak mennyire csodás volt együtt előadni Veled. Kicsordulna a könnye az örömtől ha nem egy dal lenne... Sokszor ki is csordul, észrevétlenül... Aztán amikor vége az utolsó akkordnak is, azt mondani: "-Huuuuuh..." Ez csodálatos volt. Megnyomni a gombot, visszaugrani a szám elejére, leállni az út szélére a száguldó autóból, és most lágyan, halkan eldúdolni még egyszer... Aztán még egyszer... Addig míg el nem alszol mosollyal az arcon, vagy a rádió ki nem kapcsol... Megcsókolni a műszerfalat és azt kívánni: bárcsak ez a nap sohse érne véget. Pedig... Ugye tudod. "Csak" egy dal.

Lehet, hogy azt gondolod, "csak" egy lány vagy a sok közül, és lehet, hogy a világ is így gondolja... De nekem Te vagy az egyetlen. Ami másnak a "csak"... Az nekem a MINDEN. Hogy sok mindenről Te magad is azt gondolod, nem elég... Sajnálom hogy nem tudom soxor megfelelően kifejezni az érzéseimet. Sajnálom, hogy nem érezheted azt, amit én érzek... Közben... Utána... Mikor remeg a lábam már vezetés közben... Egy istennő vagy nekem. A NŐ. A kacér, kis bolondos lány, és az asszony, akit szeretek, egyben. Az élet vagy nekem. A minden. Szeretlek. ❤"