Hihetetlen. Sok minden az... Pláne az elmúlt napok után... Hi - he - tet - len... Hogy megtette. Nem mondom, hogy nem hittem Benne... De biztos voltam benne, hogy valami közbe fog jönni, és nem fog történni semmi. Nem miatta, mert tudtam, hogy Ő lehet, hogy jobban szeretné, mint én... Nyilván vannak félelmei... Kinek nincsenek. Nekem is vannak. Most is. De ez normális...

Amikor a világ legdrágább vázáját foghatod a kezedbe... Nem a tied, és nem is birtokolni akarod, hanem simogatni, gyönyörködni benne... Mindennél jobban rettegsz, hogy elejted, és összetörik. Hogy tüsszentened kell... És hogy van épp elég irigyed, hazugod, ellenséged, akik lúdtollal csiklandozzák a talpad, hogy tüsszents vagy ugrálj...

Eddig is tisztában voltam ezzel a felelősséggel. Alapjában véve kockázatkerülő vagyok. De vannak dolgok, amik bármekkora kockázatot megérnek... A saját részemről. De kockára tenni más emberek életét... Vállalhatsz felelősséget másokért? Magadért 100% felelősséget KELL vállalnod, azt vallom. De másért...

Nem tudhatom mit hoz a jövő. Nem tudhatom, sikerül-e. De azt tudom, 10000%-ig biztos vagyok benne, hogy Ő is és én is MINDENT, sőt, TÖBBET fogunk tenni azért, hogy sikerüljön. Nincs még két olyan ember a földön, akik ennyire szeretik, tisztelik, becsülik egymást és bíznak a másikban. Nincs.

"Hiszem, hogy két parallel történet a végtelenben összeérhet" - nem mindegy, hogy álló vagy fekvő az a 8-as... Az egyikig még 7 éjszaka, a másik pedig sosem jön el... Vagy másik szemszögből nézve örökké tart.

Örökké... Mindig... Semper... Soha... Olyan szavak, amit soha nem szabadna használni... Mégis van, amire bátran meri azt mondani az ember: ÖRÖKKÉ. MINDIG. SOHA.

Ránk. Merem. Bátran. Biztosan.

Én vagyok a legboldogabb ember a világon. És tudom, hogy nem lesz 7, nem lesz 6, nem lesz 5, nem lesz 4... És nem lesz Zero Point.